parazsat marokra

parazsat marokra
szorítani erősen
azt írták a falra:
szeretni hozzád szegődtem

hittel élni
a hitetlenek életét
nem csak érzem de tudom is:
nem jött el a vége még

tekintet rezzenetlen
oldalra nem nézni
csak menni egyre előre
így lehet visszatérni

lépések a talpak alá
feltekeredik az út
békét nem lehet találni
ha megölöd a háborút

nehéz-semmi létünk
vonszolni szárnyszegetten
markomban volt a Boldogság Madara
de mosolyogva elengedtem

magadra hagyott szabadon
csak sivár magányod van veled
boldog rabságra vágysz
tedd hát gúzsba a kezed

lelked nem hagyhatod
lebegni a semmiben
kösd szorosan hozzám
járjon mindig velem

mennyi mosolyt fakaszt
az alázatos fájdalom
virággá válik minden tüske
gyönyörhöz vivő utadon

álszentekkel ki törődik
semmit nem tudnak a boldogságról
milyen békés a lélek
amikor a test már lángol

létezhetsz velem
amikor megengedem
a mennybe repítelek
mert én megtehetem