ébredés...

csillámok fekszenek víztükrére
párás a hajnal kutató lehelete
nyújtózik egyet a napfény
ásít a fák tövében rekedt éj

milyen óvatosan érkezik az új élet
nem rég még a sötét égen fénylett
most lopódzik végig a fűszálak között
millió csillag a földre költözött

ásít nagyokat völgyekben a pára
folyóba merülne de nem találja
könnyű lebegése múló öröm csupán
elenyészik születő Nap sugarán

füttyök és trillák szabdalni kezdik
csend függönyét ezer darabra metszik
falevelek rezdülnek a zajos ébredésbe
éji félelmek tűnnek feledésbe

új fény köszönt az ébredő világra
ha tehetné biztosan békét kívánna
bízó embernek minden ébredés
olyan mint egy Újjászületés