este

félve riadt fel a szunyókáló este
már órák óta csak a vonuló madarakat leste
ébren volt mégis majdnem késve érkezett
a nappal helyén már csak az üresség létezett

fáradt szeméből a fátyolt törölte
ébresztést a templom harangnak többször köszönte
így a mai alkonyt el nem szalasztotta
a fényeket gyorsan mind kioltotta

homályos-semmibe burkolta a távoli tárgyakat
a fákat, a dombokat és a házakat
csillagokból rakott az égre fénylő Tejutat
így kívánt szép és nyugodt álmokat