eszmélet válladra szállt valamit füledbe súgott egy szürke galamb majd szárnyra kapott és ismét ott álltál egymagad lehajtott fejjel és csukott szemekkel még álmodtál hiába sírtál hiába nevettél semmiről sem tudtál mélységes magányod nem bántott elfeledkeztél róla éltél öntudatlan magadat boldognak gondolva de lassan mint ahogy fű bújik elő tavaszi föld alól kibomlik a lelked bár a szabadulásért bizonytalansággal lakol most elrepülnél hívó ösztönt követnél mint válladról a galamb de a megszokás nyugalmat ígér és a test még marad de eszméleted már kétséget vetett szívedbe a lelked újra szabad vágyaid ismét messzire repülnek mint madár-szárnyain a szürke galamb
eszmélet
válladra szállt valamit füledbe súgott egy szürke galamb majd szárnyra kapott és ismét ott álltál egymagad lehajtott fejjel és csukott szemekkel még álmodtál hiába sírtál hiába nevettél semmiről sem tudtál mélységes magányod nem bántott elfeledkeztél róla éltél öntudatlan magadat boldognak gondolva de lassan mint ahogy fű bújik elő tavaszi föld alól kibomlik a lelked bár a szabadulásért bizonytalansággal lakol most elrepülnél hívó ösztönt követnél mint válladról a galamb de a megszokás nyugalmat ígér és a test még marad de eszméleted már kétséget vetett szívedbe a lelked újra szabad vágyaid ismét messzire repülnek mint madár-szárnyain a szürke galamb
AJÁNLOM AZ OLDALT
