kéne
csak egy hang csak egy szó csak egy dallam kéne végre valami hogy újra halljam szunnyadó hangok porba hullott tervek hazuggá vált szavak új életre kelnek keresem az erőt ami élni követelt annyi élettel ezelőtt ami küldött ami hajszolt: Menj tovább! Várni foglak ha visszatérsz. Remélem diadalokról mesélsz de ha mégsem hát azt se bánd... ... most visszatérnék már de oly kevés amit megtanultam oly kevés ahányszor a porba hulltam csak néha sújtott gaz és igaz átok oly kevésszer voltam hűtelen hozzátok alig volt hogy jutalmat kaptam nem is kell! - mondtam de mindig boldogan elfogadtam alig volt hogy marasztaltak és bár úgyis indulnom kellett olyan boldogan hallgattam szem-harmatban ha csillant az árnyam csak mosolyogtam de jólesett hogy vágynak utánam éreztelek bármerre jártam lábam messzi utakat koptatott Rád mégsem találtam ha egyedül voltam vagy bánat ért lelkemben hozzád szóltam mindig ha nem volt senki aki megért képzeletben hozzád menekültem mint gyermek játékba merülten és feloldozásomat meg is kaptam cserébe semmit nem adtam büszke voltam néha mégis úgy éreztem minden kincsem eléd szórtam én is ha mosolyom önzetlenül kaptad vagy ha repültél öntudatlan pillangószárnyaid gyakran kötöttem gúzsba a kötél gyengéden vágott a húsba és vergődni sem nagyon akartál hiába fájt a rabom maradtál tenyerem nyitottam és szabaddá tettelek amikor akartam akkor öleltelek megszólaltak bennem a rejtett dallamok nem azt tettem amit akarok az ösztönöm vezetett már újra eljutottam a ráción túlra szabaddá általad lettem és Te boldog-rab lettél akivel bármit megtehettem most még egy hang kéne egyetlen szó halkan kúszó dallam akarom hogy újra megszülessen hogy újra halljam két létből fonódó kanyargó élet-ének léted feszüljön az enyémnek egykor összetört egészek egyesüljenek szétszakadt összetartozók megint eggyé legyenek