láng-tüzű hajnal

láng-tüzét lobbantja a hajnal
szél oson át az alvó városon
szomorú-szürkére festett árnyak
oszlanak derengő fény-tornácokon

elfelejtett csobbanásokat őriz
a parti lépcső
mintha azt csacsogná:
késő... késő...

cserepekre tört éjszakai álmokat
űznek ki a nyíló ablakon
ölelkező vágyak foszlanak szét
korhadó kerti padokon

pirkadat vére fröccsen
ásító házak falára
éjszakai boldogság
mintha egy percre megállna