_negyvenkilenc_

N egyvenkilencszer tekertem fel az év szőnyegét
E lvittem és tisztítottam a világ szennyesét
GY akran arcomra szállt a por és könnyes lett szemem
V ertem mégis az életév-szőnyeget keményen és könyörtelen
E rőm időnként elfogyott és hitem is néha feladtam
N em hagytam félbe mégsem és mindig új erőre kaptam
K osz volt bőven és maradt még bármit is tettem
I dőm nem volt sok és az is gyorsan elszállt felettem
L épteim többnyire csak saját visszhangjuk kísérték
E ngem alig láttak bennem csak önmaguk keresték
N em kell szégyenkeznem ha tetteim mérlegre teszem
Cipekedtem eleget, de új terhem is vállamra veszem