megint

megint láttam azt a fényt
árnyékot nem vetett
megint éreztem azt a szellőt
megfagyott lehelet

érintett a sötét
fény volt az árnyék
búcsú kérésként
azt súgta: várj még

megint hulltak azok a szirmok
tavasz után jött az ősz
megint olvadt az a jég
a tél túl sokáig időz

égő nyarakat álmodtam
megfagyott a szívem
reményem csak éledt
de már megtört a hitem

megint éreztem azt a halált
csábított nagyon
megint láttam azt a sorsot
örökre elhagyom

annyi szépet tennék
ha a világ hagyná
annyi jót adhatnék
ha valaki várná

megint itt vagyok újra
és megint elmegyek
megint meghalok újra
és megint újjászületek