elfeledni

elfeledni hogy lehet az éveket?
azt a sok sáros tegnapot
azokat az édes álmokat
és mind a szürkévé vált holnapot

más napokra kell gondolni
valami új kell végre már!
a remények félve mosolyognak
a valóság minden nap fáj

sebzett állatként reszket
lassan kivérzik a remény
ott bujkál még minden fordulóban
és a nyomában loholok én

utolérni szeretném
hogy miért arra már nem is emlékszem
most sírok
de később majd nevetek az egészen