emlékszem én

emlékszem én

emlékszem én
valami múltra
ha nem fájna úgy
tán el is múlna

először hason fekve
erőlködve tartottam a fejem
nagy szemekkel kerestem
itt van-e a helyem

később már ültem
és sokat sírtam
próbáltam élni
magamat játszottam

emlékszem én
nincs is oly távol
nem volt csupa fájdalom
és nem volt örök mámor

aztán a kinőtt nadrág
valami ünnepi alkalom
akkor kényelmetlen volt
ha ma nézem csupa szánalom

másutt meg a nagy család
csoportképen mosolyog
ott állhatna velem a vidámság
de más felé oldalog

emlékszem én
az iskolákra
tablóképekre
ünnepi ruhákra

csak az örömre nem
mintha nem lett volna
mintha minden évem
magányomba fúlna

és hány kép még
hány régi-régi fotó
hányszor érzem még
hogy mosolyogni lett volna jó

emlékszem én
de miért is teszem
legjobb ha régi képeim
elő sem veszem