a születéstől az elmúlásig
és mindezt úgy
hogy másként nem is lehet
egyedül is menni kell
ha nem is találsz
kezedet markoló kezet
az évszak-korszakok
egy ember
és az egész Élet korszakai
az egész Mindenséget
egyetlen életben is
fel lehet szabadítani
a Tavasz a születés
az indulás
nem tudjuk mi a feladat
de valami hív
és indulni kell
és hiába a kérdés
mert senki
és semmi
nem felel
a Nyár a kiteljesedés
egyre feljebb
egyre többet
egyre jobban
nem kell külön ok
elég csupán annyi
hogy élek
hogy úton járok
hogy Ember vagyok
az ősz a megnyugvás
a beletörődés
úgy érzi az ember
hogy hiába volt minden
de mintha arra is rájönne
hogy talán nem is kell folyton tenni
a Léleknek is kell fájdalom
néha meg kell pihenni
és érezni ahogy
valahol
valami elfogy...
a tél az elmúlás
az újjászületés előzménye
félelem minden újtól
ami bennünk erősen a felszínre tör
hiszen minden új feltétele
a régi elmúlása
mert fájdalommal születik az új
és a változás meggyötör
de a szilárddá fagyott
öreg életekből
friss erő fakad
ami megőrzi
beépíti a régit
és így megalázva
meggyötörve
mindent odaadva
őrizheted csak meg Önmagad