holdégésben

holdégésben
naptűzlángban
parázshamuk
tűzzsarátban

elhamvadó látomásból
születésünk égi mámor
feltámadó viharszelek
élteken át követtelek

alig tudtam amit kellett
sosem láttam amit rejtett
mikor végre megtaláltam
soha többé nem is vártam

szaladtam mint őrült lélek
nem tudhattam meddig élek
elmaradt lassan a testem
többé már nem is kerestem

sárcsillámok
égi-poklok
kézen járok
már nem botlok

múltat hamvaszt égő lelkem
láng-tüzemen megmelegszem
mosolyogva én gyújtottam
hogy lobogjon magam raktam

messzire süt máglya-világ
füst illatú tűzláng-virág
zsarát röppen a Világra
lángban áll az ki meglátja

minden valóság elporlik
hamuként a földre hullik
főnix-vágyunk újra éleszt
holnapra a Világ kész lesz

napparázsban
holdhidegben
szárnyaid közt
megmelegszem