csak egy...

mennyi szólamban hullik ma az idő
összekeveredik a sáros valósággal
a szépre-hazudott múlt
és a ragyogóra-álmodott jövő
mint valami folyton harsogó szimfónia
ezer édes-érdes dallama
egyszerre kavarog
forog és csavarog
én meg csak pihenni
csak megállni akarok
sőt megállítani mindent
csak egy percnyi csöndet
csak egy csöpp nyugalmat
csak ehhez adj hatalmat
hiszen akkor már mindenre képes leszek
körbe vesznek vicsorgó rémeim
és ha nem segítesz tudom
örökre el is veszek
mert valahol elmaradt tőlem
a mindent azonnal akarás ösztöne
a türelmetlenség és az agresszió
élni segítő ösztöke
de szelíd szavaimhoz társat
mond rajtad kívül hol találok?
szerető zsarnokságom bilincseit
más nem venné magára
és nem hordaná életén keresztül
amíg létem a nemlétbe szelídül
és a múlt minden bánata ott ég
megértő mosollyá szépülve arcodon
a lehulló hantok alól pedig
felzengenek hozzád a rég hallott szólamok
ebből tudhatod hogy jól vagyok
és ha velem dúdolod
a világokon túli összetartozás
édes-bús-fájdalmas örök dallamát
akkor hatalmunktól szégyenkezve menekül majd
az álszent
egymást szeretve-pusztító világ