levélrozsdákat érlel az ősz
elfogyasztja a nyári zöldeket
hosszú téli álomhoz készülve
a legtöbb fa már levetkezett
didergő földeken dér-harmat születik
a sűrű köd mögött még napfény rejtezik
kicsit vadabb és hidegebb a szél
kicsit fázik már lelkünkben a remény
színek cseppennek a nyugalmas tájra
figyelmeztetnek a boldog elmúlásra
téli alvó-halál már a közelben oson
lehelete végigsimít az őszbe burkolt városon