vándor csillag

vándor csillag
égre kapott
régen volt már
hogy kóborolt

Holdat kísért
Napot került
fáradt ha volt
Tejútra ült

vissza nézett
csillag útra
látta hosszú
volt az útja

néz előre
csillag ösvényt
látja hosszú
lesz az út még

fáradtan is
csak menni kell
a célt soha
nem éri el

nem is tudja
nem is látja
hol ér véget
vándorlása

megy előre
lép konokul
kudarcokból
mit sem tanul

hajtja a sors
vagy a végzet
fogva tartja
az igézet

nem tehet mást
ez a dolga
menni egyre
"valahova"

mások útján
sosem járni
társat soha
nem találni

elfogadta
már a sorsát
nem átkozza
kóborlását

néha mégis
álmodozik
nyugalomra
vágyakozik

pihenne már
ha lehetne
nagyon fáradt
már a lelke

abba hagyná
vándorlását
de nem hagyná
lobogását

oly szívesen
földre szállna
lenne szelíd
gyertya lángja

ott táncolna
kanóc végén
megcsillanna
gyermek szemén

fényét adná
kérni sem kell
harcot vívna
sötétséggel

a csillagot
befogadtam
kis gyertyámban
lobbantottam

apró fényét
neked adom
vigyázz reá
én angyalom