hullottak

kéretlen hullottak
koppantak egymás után
mint héjukból fordult gesztenyék
mint azok a meseszép
friss barna huppanások
ahogy felugranak majd vissza hullnak
és gurulnak tovább
pattogva
ugrálva egymás után
és billegve elfekszenek végül
és mindegyik a saját csendjébe szédül

hullottak kéretlen
csak dobogtak tovább
mint eső zuhogása
sötétbe záruló utcában
magányos szétfröccsenések
közös tócsákban
és a hullámzó víztükör-csodák
esti fényeket ringató felszínén
hol a Mindennel egyesül az Én
megtalálják újra Önmaguk
akiknek nem volt addig otthonuk

kéretlen hullottak
és elleptek lassan
a kérdések és a válaszok
a "vagyok" és a "hol vagyok?"
csodák és megnyugvások
elvesztések és rátalálások
a pillanatokba zárt időt
éppen csak felnyitottam
még alig "voltam"
és máris közel a  "nem vagyok"
minden versemben születek és meghalok