őszön

fonnyadt
édes-illatú fürtjeit
már nem őrzi a tőke
a nedves hervadás
már belezuhant
a hűvös őszbe

az égen is
a sok csatakos felhő
szürkén és terhesen
keresi a helyet
hogy valahol a földön
tócsákba gyűlhessen

sárba ragadt keréknyomokban
kuporog néhány
itt felejtett nyári emlék
összetörtek és reszketnek
pedig milyen szépek voltak
nem rég

lucskos levelek között
elveszett a fénylő
sárga napsugár
párás hajnalokon
szél dúdolja:
vége már