egy esély a világnak

egy esély még a világnak
egy esélyt adok még! - mondta
és belerúgott a földön heverő üvegbe
az billegve gurult odébb
közben zöld fénypászmákat hintett
az aszfalton szerte-szét
furcsa hangon nyikorgott
karistolta az éjszakát
önmagában visszhangozta
rugdosója
elkeseredett bánatát

csipás szemét egy macska nyitotta
felnézett
és fejét máris visszadugta
a biztonságba
a melegbe
önmagát
saját szőrébe
de mit tehet az ember?
az újságra szoruló
akinek minden nap friss hír kell
hogy legyen éjszakára takaró

egy esélyt adok... - motyogta
miközben már a álmok útját taposta
rongyos pulóverébe belebújt a szél
fázott most is
mint mikor a járdán baktatott az este
vacsora nélkül
már csak a nyugalmat keresve
és a falszögletbe kuporodva
már nem tudta
mi az ami a gyomrát mardossa