inog

inog már a Hold karéja
billenni fog nem soká
csorba csiga házak között
egy lélek vált koldussá

fűszál-élek hasogatnak
mint a pengék élesek
sima az út mégis folyton
megbotlok és elesek

sebeimet eltakarom
fájdalmam nem ismerik
megértően bólogatnak
kínom mégis nevetik

inog odafent az ég is
meg-meg billen magába
derűs lenne mindig tudom
hogyha társat találna