nézz körül!
mondd csak látod?
ernyőket tart az est
csillagmintáival az égnek
édeskés hangulatot fest
színek fakadnak fel
és patakzik a kicsorgó vér
most jött el az idő
amikor fizetni kell mindenért
boldog miért nem voltál
amikor kellett és lehetett volna
miért siránkoztál
miért vetetted magad a porba
alázatos hited miért hordoztad
keresztet Te ácsoltál magadnak
és sirattad szerencsétlen sorsodat
azt vártad
hogy a Világ majd bólogat
most nyugalom van
az égbolton csillag-kertekbe gyűlik
a sok elfogyó hazugság
megtisztít ez az éjszaka
csak ne félj
csak bújj hozzám
csak magad hozd el nekem
és hagyd el minden titkodat
az álarcaid
és az álnok gátlásokat
nézz körül!
mondd csak látod?
ernyőket tart fölénk az est
csillagminták ragyognak az égen
és az éj valami bódító illatot fest
egymásba buktak most az ezüstös sugarak
csomóra kötve a hitünk
ki mondja meg
csak egymáshoz menekültünk
vagy örökké szeretünk?