kontinuum...
idő és tér
összefogdosom a csillagokat
mint egy sintér
hiába bújnak
végtelen tér sötétje mögé
megtalálom mindet
nem ragyoghatnak többé
kontinuum...
idő és tér
elcserélem a halhatatlanságot
egyetlen trükkért
feltekerem a távolságot
valami macska gombolyagnak
abban a csillagok is
örökké foroghatnak
kontinuum...
idő és tér
minden halálom feláldozom
egy utolsó életért
tarts velem
nem kell mozdulni sem
eljön hozzám megint
az új életem
kontinuum...
idő és tér
a létezés örök
mégis meghalunk a szerelemért
soha nem értettünk meg semmit
csak ostoba "anyagi részecskék" maradtunk
ha mégis előre vitt lelkünk
észere sem vettük hogy haladtunk