elhajlások

ülni és várni
csendben
apró elhajlások
a rendben

az élére vasalt
sorba állított történések jönnek egymás után
mint ahogy a csend toppan be
egy átüvöltött éjszaka után

az éj figyelő szemei kihunytak
nappal a lényeg úgysem látszik
tedd félre most a hallgatásokat
a szánalom ebben a menetben úgysem játszik

visongjanak csak képzeleted filmjein
torz mosolyok lógjanak ki a bájvigyorok alól
azt mondja a Sors nem is üvölt
csupán csendben dalol

érthetnénk talán hogy merre és hogyan
miért van amikor minden másként van
de hogyan is hallanánk a zajok csendjét
hogyan ismerhetnénk fel az elhajlások rendjét

nem számít semmit
hogy mire számítasz
minden tervezéssel
csupán csak ámítasz

az elhajlás állandó
a történés változik
a káosz a rendhez
hozzá tartozik

teremt minden lázadó pillanat
elhajlások hozzák létre az új "rendeket"
az illeszkedni nem akaróból előbb-utóbb
születik egy-egy új rendelet

mert az elhajlások egyenesek lesznek végül
minden protestáló-energia a Rendbe szédül
erősíti mitől szabadulni akart
lenge szellővé szelídíti a vad vihart

mindig lesznek egyenes és unalmas utak
mindig lesznek újat akaró lázadások
így épül a Mindenség szövete
új szálat szőnek bele az Elhajlások