amikor édes volt

 

amikor édes volt a pillanat
lassacskán minden elmaradt
tele tömött városok és házak
elhazudott valóság és vágyak

amikor ott álltam a vízparton
napfény csillámlott minden hullámon
madarak szálltak és most már tudom
nem láttam át a hullámokon

amikor felültem az ágyamban
fekete volt minden nem láthattam
hogy az égboltra fel volt írva:
Nézd a Világot fordítva!

amikor fejjel mentem a falnak
felgyorsulva minden kanyarnak
nem értettem miért sírnak a lányok
ha minden éjjel hazatalálok

amikor árnyékomba beléptem
nem emlékeztem többé hogy éltem
elvesztek az évek magamban
ezért is voltam mindig zavarban

amikor felültem az ágyamban
fekete volt minden nem láthattam
hogy az égboltra fel volt írva:
Nézd a Világot fordítva!

amikor halványult a fényesség
lábaim a földet keresték
hangokba szorúlt minden üresség
sötétebbek a nappalok mint az esték

amikor édes az a pillanat
valami mindig megmarad
fellobban és megint újra ég
az a szenvedély ami bennem élt

amikor felültem az ágyamban
fekete volt minden nem láthattam
hogy az égboltra fel volt írva:
Nézd a Világot fordítva!