még dolgod van

 

neked még dolgod van
még szeretned kell
erre vártam örökké
most nem teheted
hogy ölelés nélkül
hagyod éhes karjaim
szorításuk új érzésekre megtanít
megtanít szeretni újra
sok-sok évet a semmibe rúgva
éledtek fel a mélybe taszított vágyak
pedig nem is tudtam
hogy megveszek utánad
Te sem álmodtál rólam
édes-mézes álmokat
és nem vártad tehetetlen
szerelem-korbácsomat

de most még dolgod van
még szeretned kell
nem önmagad
mindig csak engem
a találkozások nincsenek hiába
a sors véletlenül senkihez se járna
Te értem születtél
én Téged vártalak
csak nem tudta egyikünk sem
hogy az az árnyalak
aki helyettünk járt a világban
rejteget valakit magában
aki elbújt
félt
és azt hitte
teljesen elveszett
úgy érezte
hogy idegen
végül inkább nem mutatta magát
ne lássák a valódi lélek bánatát
de egymás közelébe érve
felébredtek az elveszett-alvó lelkek
a rejtőző vágyak
és az eltemetett életek
újra helyet követeltek
ha más lélek uralja
más lesz a test is
ugyan az az ég
de más a hajnal
és más az est is

most hát még dolgod van
úgy kell szeretned engem
hogy ne vegyem észre
ha megöregszem
ne változzon a boldog kábulat
legyen olyan mindig
mint az első szerelmi ámulat
ne csak álmodjam
de mindig érezzem
hogy amire vágyom
azt mind megtehetem
korlátaimat rombold le helyettem
korlátlannak lenni mindig szerettem
amikor éppen vágyaim tombolnak
légy olyan
amilyennek gondollak
amikor vágyaim gyengédek
akkor a tieid is az enyémek

neked még dolgod van velem
meg kell tanulnod milyen a szerelem
amikor olyan...
ahogyan én szeretem