vált

 

vált a világ néma csönddé
vált az álom gurult gyönggyé

ázott úton csapzott vándor
elbúcsúzott otthonától
elüldözték menni kellett
semmire nem volt felelet

vált az öröm sajgó könnyé
vált a mosoly jég-közönnyé

hazája már többé nincsen
napfény csillan tört bilincsen
menekülni évek óta
épp csak ennyi már a jussa

vált az élet csend-börtönné
vált a remény bús-sötétté

új utakon járni folyton
nem sírni a hazug múlton
csak sohase visszanézni
nem kell a bajt megtetézni

vált a sírás megszokottá
vált a bánat otthonossá

mindig árnyékokba lépni
óvatos-biztosan élni
nehéz bánat szívet nyomja
nyomait az eső mossa

vált a napfény félelemmé
vált a sötét ismerőssé

becsületét viszi egyre
nem vár már a feleletre
úgy él ahogy majd meg is hal
sírig egyenes derékkal