hogy bújik elő a toll végéből
hogy kanyarodik
kunkorodik
erre hajlik
arra dől
félre siklik minden gát elől
feltartóztathatatlan
mint a szégyellt gondolat
mint a jó sors
ha rossz felé mutat utat
nem betűk ezek
nem csak szavak
bár soroknak látszanak
és jelentésük tán nincs is
megérintenek itt is
megszólítanak ott is
a szigorú értelemnél
és a felfoghatatlan léleknél
egésszé állnak össze
és kérdik jössz-e velünk
ha mi megyünk
és keressük az őszinte
az igaz érzéseket
leszel-e aki követ?
és a toll végével
papírba mart árkok
már a szívekbe mélyednek
nincs joga több kételynek
már ne kérdezd hogy: hatnak-e?
már a kétségnek nincs helye
minden dobbanással szétáramlanak
az erekben mint a vér
testben áramolva az üzenet
a lélekhez is elér
a vers élő valóssággá válik
így jut el papírtól a "hatásig"
működni kezd a gondolat
tetteket irányítanak a sorok
alakít minden leírt szó
amit nem csak olvas
de ért
és érez is a befogadó