csukódik

csukódik az égbolt pereme
résen les át távozó Napunk
este lett és mennünk kellene
de egymás karjában maradunk

simogatva kötnek ránk
tünékeny vörös sugarak
lágyan-szorító láthatatlan fény-masnikat

az égen egy szürke felhő
csodál még minket egy kicsit
majd pirulva alábukik és hajnalig úgy marad

csukódik egymásra szoros ölelésben
öntudatlan mozduló vágy-teli testünk
az alkony cinkosunkká vált
és így lett közös-nappalból a mi estünk