egyedül-séta

csöpp bánatom előttem gurul
lépek és köröttem bealkonyul
a városom és a házak
ma is csak engem látnak
ahogy egyedül-sétámat rovom
lődörögve a főúton

minden lépés olyan mint a másik
minden magány-koppanás fázik
mint esőcseppek a léptek
felverődnek és bőrömhöz érnek
hová visznek már nem is tudom
könny csordul végig arcomon

elfogy az út és elfogy az éjszaka
ma sem találtam egészen haza
lépteimmel a várost teleszőttem
minden szembe jövő árnyéknak köszöntem
most leülök és beletörődve várom
hajnalt-rettegő látomásom