elfutott

elfutott
vissza se nézett
fák között
rég elenyészett

barka illatok áradtak
csillámló fénypászmák hulltak
amerre elfutott a fák leborultak

koronáik az avarra értek
valóság-levelek mind elenyésztek
álom-virágok pompázni kezdtek

elfutott
pedig úgy szerettem
fák között
halálig követtem

kopár pusztaság füveket termet
lábnyoma életet teremtett
amerre elfutott a gyűlölet szeretett

tisztán láttam fény-testét előttem
visszhangzott csengő hangja bennem
lassan én is élni kezdtem

elfutott
itt maradtam
fák között
egymagamban