Ágyban fekszem,
puha melegben.
Gondolatok játszanak
zsibogó fejemben.

Kint az utcán
nyugodt mozdulatlanság.
A felhőtlen égből
hópihe száll.

Varjú károg messze
és belehasít a csendbe
lemondó,rekedt hangú
fájó éneke.

Nem jó ez így!
Tenni kéne valamit,
ami életet lehelne
a szomorú csendbe.

De nem mozdulok.
Egyre csak rád gondolok.
Merre jársz?
Nélküled béna vagyok!

Mit tehetnék? Mit?
Egyedül nem érek semmit.
Csak veled élek.
Miért nem vagy itt?

1981. 12. 08. Dunapataj