kékegű tavasz

kékegű tavasz
kopár ágak közt kandikál az ég
éles ostorként
arcomba csap hideg hajnali szél

dermedt pillanat
földön reszketnek fagy-gyötört rögök
napsugár riaszt
menekülnek fagyos jég-ördögök

távol most pirkad
remény-vörössé válnak a páratömegek
esőt rejtenek
hó helyett a dagadó fellegek

zúzmarák helyén rügyek lapulnak
pár sóhaj elér
fák kérge alatt hívó jelre várva már
ott lapul a tavaszi-fény