hasadt álom

hasadt padlók réseiben
eltűnt minden riadt álom
ketté szelt a létezés
vázában virágzik magányom

árvára kiáltott szavaim
még árnyékot sem vetnek
fényesre súrolt emlékeim
még engem is elfelednek

a vágyak kiszáradtak
csont-kemény a csend
egykor gyógyírt-simítottak
most emlékük csörgetem

mint bálon a surranó szoknyák
úgy forogtak és pörögtek
most mint száraz levelek a viharban
úgy sodródnak és úgy zörögnek