hasadt álom
hasadt padlók réseiben eltűnt minden riadt álom ketté szelt a létezés vázában virágzik magányom árvára kiáltott szavaim még árnyékot sem vetnek fényesre súrolt emlékeim még engem is elfelednek a vágyak kiszáradtak csont-kemény a csend egykor gyógyírt-simítottak most emlékük csörgetem mint bálon a surranó szoknyák úgy forogtak és pörögtek most mint száraz levelek a viharban úgy sodródnak és úgy zörögnek hasadt égbolt résein szivárog el mennyországom kétségbeesett szavakkal megőrizni próbálom áthatol rajtam az idő mintha ott se lennék elfolyik kezeimből megfakult emlék folyton új hitet nem lehet találni a megérkezés titka újra és újra felállni soha nem lesz egész ami egyszer összetört nem válik gyönyörré ami lelket gyötört hasadt álmok között mégis új remények fakadnak egy vagyok én is szakíts le magadnak