asztalomnál itt ülök asztalomnál esti fény rajzol homlokomra éj-sötét ábrákat motozás hallik mintha lelkek járnának bent fakó árnyékok odakint markolható a sötét egy béka szaggatott dalba kezd az ablakomban ülő Holdnak láthatóan tetszik ez kezemben ceruzám írnám a sorokat megint de elakad a betű elszökik a gondolat elfogni nem egyszerű nézem a sík lapot gondolat nélküli semmi csupán mégis mennyi mindet rejteget nekem kell feltárnom a végtelen lehetőségeket most mesterműveket írhatnék tollamban ott az erő szőhetnék okos sorokat mennydörgő intelmeket vagy őszinte vallomásokat de csak egyszerű közhely-szavakat formál az alkotónak indult pillant mert Nélküled a teleírt lap is üres marad asztalomnál ülök a sötét teljesen elborít elrejti esti versemet néhány sutára sikerült sor szerelem-üzenet
asztalomnál
itt ülök asztalomnál esti fény rajzol homlokomra éj-sötét ábrákat motozás hallik mintha lelkek járnának bent fakó árnyékok odakint markolható a sötét egy béka szaggatott dalba kezd az ablakomban ülő Holdnak láthatóan tetszik ez kezemben ceruzám írnám a sorokat megint de elakad a betű elszökik a gondolat elfogni nem egyszerű nézem a sík lapot gondolat nélküli semmi csupán mégis mennyi mindet rejteget nekem kell feltárnom a végtelen lehetőségeket most mesterműveket írhatnék tollamban ott az erő szőhetnék okos sorokat mennydörgő intelmeket vagy őszinte vallomásokat de csak egyszerű közhely-szavakat formál az alkotónak indult pillant mert Nélküled a teleírt lap is üres marad asztalomnál ülök a sötét teljesen elborít elrejti esti versemet néhány sutára sikerült sor szerelem-üzenet