Suhanó emlékek kavargó özöne,
távoli, múlt napok mosolygó gyönyöre.
Simogatás, becéző szó, hajad színe,
kezed, arcod melege s szemed fénye.

A gondolatok vidám táncot járnak,
próbálnak fényt adni a szomorú szobának.
Nehéz léptekkel jár az idő,
s megint hullni kezd az eső.

Tudom, hogy gondolsz rám,
de oly nagy lett a távolság.
Szomorú szemem szemedet keresi,
de csak az emlékekben leli.