zárva a szemek
de még mozdul a kép
már fakó a szín
de bennem még él

él minden részlet
még őrzöm a képet
vegyi anyagokkal
agyamba vésve a képlet

részemmé vált
a húsomba égett
ha csend van bennem
még most is érzem

sikolyt hallok
füstöt érzek
eltorzult arcok
könnyesen néznek

álmom elrabolták
nyugalmam nem lelem
cinizmusom is elenyészik
a felderengő képeken

számtalan darabra
szakadt a világ
kerteket látok
ahol nem nő virág

iskolák, óvodák
templomok, lakóházak
helyükön
temetők, kórházak

összeomlott otthonok
szétlőtt remények
válaszok nincsenek
csak üres kérdések

miért? meddig?
hány nap még az élet?
vádlón csattannak
a szavak az égen

de odafönn csend van