beledőltem

beledőltem a csendes némaságba
rám fagyott régi tüzek lángja
pattanó szikrák álmaim elvitték
ha őszinte voltam sehol nem szerették

büszkén tartottam konok kun fejem
tiszta maradt mindig hittel telt szívem
arcom gyakran rejtettem maskarák mögé
reméltem, nem kell így tennem örökké

fiókba-bújt sorok őrizgették kínjaim
meg kellett volna érezni néma szavaim
sóváran zengtek bennem szunnyadó dalok
senki sem értette mit is akarok

értékeim nem a szokványost követték
értelmem becsülték, de sosem szívelték
nem mondtam senkinek mi fáj valóban
jobb volt hallgatni, túl sokat csalódtam

beledőltem igaz létem árnyékába
menekültem csenddel óvó félhomályba
az utolsó parázs még pislákolt bennem
a fény felé indult, de én nem követtem