tavasszal a parton

csöppekben csattan a kőre
lanyhuló tél maradéka
fehér alól elő mászik
csatakos föld ivadéka

alszanak még fába bújtan
barkák és zöld rügyek
kopár parton kopasz vázként
nyújtóznak nyárfák és füzek

derekadat dér fonja át
folyóparti séta alatt
egyedül vagy mint a napfény
régen volt már hogy láttalak