Álom

Hallgasd meg!

szelíd szörnyek
szívják agyamat
angyali ördögök
űznek, hajtanak

zsongó üresség
tébolyodott magány
szerető nemlét
vigyorognak rám

mint szénaboglya
eső után a Napon
kívül aranyló
derűs nyugalom

belül a rothadás
fűti, bomlasztja
ha heves a Nap
lángra is lobbantja

érzékek vad, kegyetlen
szerető tánca
buja vágyak
néznek a világra

szikrázó szememben
szerelem, gyűlölet
ölelne, s ölne
remegő két kezem

bennem csatázik
ösztön és értelem
ez a tánc-csata
örök és könyörtelen

testem tüzes
izzó pokol
mit sátán, angyal
nem birtokol

zavarodott
hipnotikus álmomban
látom magam
hogy szárnyam van

jót és rosszat hozó
madár vagyok
az égen
a Föld felett szárnyalok