versek születnek
hiába
számban meghalnak
a dalok
nem érzem már
legbelül
nem érzem, hogy
élni akarok

az égbolt lassan
rácsukódik
mint koporsófedél
a Földre
eljön a sötétség
lassan
eljön és itt marad
örökre

a szó semmit nem jelet
már régen
az agyamban csend van
érzem, végem
bíbor burkolat feszül
a szívem falán
végtelen és csendes
a fehér halál

a sötét világban még
a holttest sem
fénylik fehéren
kihívón
elrohad, szétporlik
semmivé lesz
de a csont szikrázik
vakítón