Emlékszem ...
Akkor is ragyogott a Nap
és forró szikrát hányt a délután.
Az izzó köveken perzselőn
pihent meg a nyár.

Fekete volt hajad,
a bőröd sima, az ízed édes.
Még ma is meg-meg látogat
múltba szépült emléked.

Emlékszem ...
Csónak ringott
a csendes, zöld vízen,
s mi ketten hallgattuk
a nádat hogyan üzen.

Fodrozó hullámok
ringattak és a szerelem
kedves mosolya
csillant meg szemeden.

Emlékszem ...
Szerelmes szavakat
hallok és látom arcodat.
Gondolatban újra érzem
a forró csókokat.

Kezek érintik kezem,
érzem a bőr bársonyát.
De tudom, csak csúfot űz belőlem
ez a forró délután.