Hajnal a határban

Hallgasd meg!

Piszkos-sárga búzatenger
és feltört utak
szürke csíkjai.

Imitt-amott a már
learatott gabona
barna csonkjai.

Az éjszakai eső
horpadt gödrök mélyén
fekszik csendesen.

Az itt maradt víz lapul,
elterül, a tócsákban,
mint sápadt félelem.

Harmattól nehéz,
savanykás illatok
párás felhőkben szállnak.

Apró gyémánt cseppek
reszketve feszülnek
minden fűszálnak.

A csend utolsó hangjait
éppen elnyeli
az ébredő fény.

A madár énekével még vár,
lustán elmereng
az éjszaka emlékén.

Az eszmélő szellő,
mint kósza gondolat
lágyan simít végig a tájon.

Megrezzenő levelekről
semmibe hullik
a pihentető álom.

A Nap fényével húzza félre
a menekülő hajnal
foszladozó fátylait.

A világra lobbantja
tüzes, perzselő,
éltető sárga lángjait.