Csillogó fénygyűrűk futottak szét
táguló köröket alkotva
a tóba dobott kő után.

Lágy hullámok felszínét
csókolta hű szeretőként
a felbukkanó napsugár.

Ültem a tóparton és néztem
a fákról lehulló sötétséget
amint a fűben eltűnik.

Szellő simított arcomon, majd
tovasuhant pajkosan, s megcibálta
a tóparti fák leveleit.

Madarak búcsúztatták a felszálló,
páraként lassan emelkedő, majd
szétoszló harmatcseppeket.

Fűszálak siratták az éjszakát
és ejtettek érte édes-bús
lassan gördülő könnyeket.