Az időt faggatom
2005.01.09. 11:24
Ülök és az eltört időt faggatom.
Miért múlik el?
Örökkévalóság volt minden pillanatom.
Kiürült jelenem.
Csontkapuimon a bánat be-be jár.
Néma a csend.
Fáradt mosolyok mély kutakba hullanak.
Kifakult kincseim.
Sár keveredik rémült sikolyaimba.
Szobámban állok.
A csillagközi űrben még pillantásom szitál.
Sötétben várok.
Hangok halnak meg reszketeg a zongorán.
A hőségtől fázok.
Héjja-röptű percek futnak önmagukba.
Kifakult lényem lebeg tovább.
|