Csak versekben élek
2005.01.09. 11:33
Csak versekben élek
Hallgasd meg!
Csak betűkben élek és már félek, ha éled új remény. Kőbe zárt kiáltások szegélyezik utam. Kutatok, feltárom a jövő árkait. Kezemből vérem csöpög, s éltető könnyemmel keveredik a szikkadó közönyön. Legalább ne hinnék újra meg újra vakon. Dobnám a szemétbe rongyos álmaim. De hordom foszlott gúnyám és sajnál ki rám tekint. Felém nyúló kezét kétségbeesve markolom. Próbálok parancsolni a torkomon feltörő sírásnak... ...mint akinek sírt ásnak.
Csak szavakban élek. Papírra, monitorra kiáltom álmaim. Az éterbe súgom, mit eltitkolnom kellene. Mindegy! Már nem tehetek se érte, se ellene. Fák ágai között száradó levelek barna-bánata az enyém. Lehulló esti fények ködruhájába burkolom magam. Végig futok az égbe emelkedő felhők peremén. Sétálok földre érő szivárványokon. Élek a Nap vöröslő, perzselő leheletén, de vágyam holdudvarában meghal a fény. Hallanod kellett volna már dallá szőtt kiáltásomat. Rólad álmodom, bár még csak színesen izzó fénypontokból kirakva láttalak.
Csak versekben élek... ...még csak versekben...
|