Jó voltam

Hallgasd meg!

letépem az ég szürke fátylait,
ha nevetni valaki újra megtanít
születő szivárvány színeit ellopom
koronaként fejére azt rakom

villám tüzében keményre edzett lelkem
folyók medrében csiszoltam simává
erényeim tagadtam meg és magasztaltam hibává

sután együgyű és jó voltam
csak ha szabad volt, akkor csókoltam
mint szelíd őz, fekszem kiterítve
fehér havon vörös foltot hagyok
ha rajtam a napsugár elidőz
halott szememben villannak csillagok.