Én így mondtam el:

Adni és elfogadni

miért hiszed, hogy
életed nyomot hagyhat
az idő végtelen ködén

a mindenségben
semmi nem létezik
minden és semmi
nem különbözik
hiszen a két végtelen
összeér

ne kívánd újra látni
elmúlt történések
sápadt visszfényét
ne akarj jövőt építeni
a jelen szilárd alapja
nélkül, amely épp
most készül

minden áldozatod
hiába való
hát nem látod?
nem érted?
csak a boldogság számít
csak az öröm,
amely minden pillanatban
beköszön a küszöbön

csak fogadd el!
csak hidd el,
hogy a Tiéd
csak ragadd meg,
ne engedd, hogy eltünjön,
hogy nyomában
csak az elszállt
lehetőség savanykás
íze maradjon,
mely megmérgezi
különben fényes jövőd

mi lehetne több?
mi lehetne fontosabb?
az egész csak ennyi
boldoggá tenni
boldognak lenni

adni és elfogadni