A szív húrjai

Hallgasd meg!

csendes éjjel
éji fénnyel
csillagösvény útjain

könnyű kézzel
hintem széjjel
vágyott, régi bókjaim

porzik az ég
sötét fátyla
víg dalomra megremeg

csodálkozva
néz reám a
fakó őszi förgeteg

gyémánt szemek
szikrát szórnak
halovány Hold felragyog

nevetnek, ha
rád találnak
gyönyörű szép csillagok

virág szirma
harmat bölcső
tört napsugár járja át

titkon őrzi
hervadt virág
csenddé mállott sóhaját

mégis mosoly
ül ajkamra
csak azért is nevetek

nem győzhet le
fájó bánat,
fegyverem a szeretet

mosolyunk, ha
találkozik
a végtelen útjain

zene csendül
szívünk régen
halottnak hitt húrjain