egyszer, egyszer
kiengedem még
lelkem szabad madarát

felszabadult, nyílt szívű
szárnyalás
boldog, aranyszínű
ragyogás

fényörvények
kapják hátukra,
tolla ragyog,
fényesen csillog,
kigyúlnak szemei
és szinte
magával ragadja
testem is

könnyedén lebben
csak nézem
és máris mindent
feledtem

egyszer, egyszer
fordul a kulcs
és a kalitka
újra zárva
már a Világ
fakó emlékeit
a lelkem
magába zárja

a madár
borzolt tollal ül,
mint valami
szárnyas sün
tudja már,hogy hiába
a szárnyaló szavak
Ő már többé nem lesz
szabad