Gyermekek vagyunk...
2005.01.09. 13:50
Én így mondtam el:
Gyermekek vagyunk
gyermekek vagyunk és mosolyunk még gondtalan, mint ahogy tova suhan a felhőket hajszoló könnyű nyári szellő
gyermekek vagyunk és szemünk még úgy csillog, mint kristály-levegőjű éjszakákon a téli csillagok amikor mindent fehér szikrák borítanak és hallani véljük amint a Hold fénye a hólepelhez ér
gyermekek vagyunk és könnyeink még úgy csordulnak, mint harmat halványzöld levél nyelén, míg végül a hegyéhez ér és zuhanni kezd
gyermekek vagyunk és lelkünk még oly ártatlan, mint cseresznye virág szirma, mint érintetlen tó, ha felszínéhez gondolat sem ér, vagy mint a csend, mint az időtlen, a mindent átfogó tudat, amikor az örökkévalóság mindent átitat
gyermekek vagyunk és hitünk valósága meséink ábrándjaival keveredve alkot egy szép, egy új világot és elhisszük, hogy jó lesz a rossz, ha megszagol egy szép virágot
gyermekek vagyunk és ha felnövünk...
...talán bele is halunk
|